Azt, hogy a váltótartó fül a kerékpárgyártás szégyene, nem én találtam ki, hanem a reciklis srácok mondták. Vettem ugyanis náluk egy Bettoni karbonvázat, aminek egy rosszul sikerült váltás során letört a váltótartó füle. Azt hittem, hogy beviszem a vázat, és egy hozzávaló füllel jöhetek is haza. Micsoda naív voltam!

Az teljesen érthető, hogy a modern alu- és karbonvázaknál a papucstól független alkatrész a fül (az acélvázaimon még a papucs kiterjedése volt), mivel könnyen sérül. Elég a váltórendszer megingása, plusz a kerékpáros türelmetlensége, és már tépi is le a váltót a nyomaték.

Tökéletes illusztráció: Vincenzo Nibali a 2016-os Giro időfutamán tépi le a váltóját.

Ilyen helyzetben elég cserélni, nem kell a speciális javítást igényló vázakat kukázni vagy horror összegekért nem garantált eredménnyel javítani.
Tehát kell egy új váltótartó fül. MUHAHA! Ám semmilyen szabvány nem készült erre az eszközre, így ahány gyár, annyi fül. Elég belelapozni a DerailleurHanger.com kínálatába, hogy derengjen, mi a bosszankodásom oka. Gyártónként, típusonként, szériánként lehet más a fül. Lehet belső vagy külső illesztésű, foghatja egy, kettő vagy akár három csavar is, a formájuk pedig egészen bizarr, csúnyán betépett mérnökök munkája sejlik.
Ha megfelelően egzotikus a kerékpárunk (mint pl. az én Bettonim), esélyünk nincs arra, hogy betaláljunk.

Megoldás: faragás.

Immár másodszor faragtam fület a Bettonihoz. Választottam egy látványra nagyon hasonló fület, amit hozzámértem a papucshoz.

Aztán nekiláttam befaragni. Egy jó barkácseszközre van szükség.

Fontos, hogy a hátsó tengelyt fogadó papuccsal szépen össze legyen csiszolva, a felfekvő felület egyenletes legyen:

Mivel a papucs és a barkácsolt váltótartó fül egymáshoz simuló felületei nem fognak egymáshoz simulni az amatőr megmunkálás miatt, én kitöltő anyagnak epoxy metal ragasztót használok:

 "Ragasztás" után már csak a csúnyaságokat kell lecsiszolgatni

 Kész!

 Nekem ez a megoldás bevált, a kerék rögzítése nem volt problémás, és az előző -már szintén barkácsolt - váltótartó fülemet is a "megszokott" helyen téptem el, az illesztések épek maradtak, a papucson maradó csonk ugyanúgy viselkedett, mint az eredetinél.

Nem túl szép megoldás, de működik.

Sőt. Az elmúlt évezredből, ugyanis a Nokia 9110-esek 1999-ben jelentek meg. Igen régen, rossz időérzékűeknek némi segítség:

• 1999. január 1-jétől van euró
• 1999-ben léptünk be a NATO-ba
• Nagyjából 5-600 MHz-esek Pentium III-ak voltak a menő gépekben

Telefonok 2003-as buliban az asztalunkon. #history pic.twitter.com/HB9iOmjMGV

— Szekerka András (@szekerka) 2014. április 28.

Az egyik legnépszerűbb twitter bejegyzésem. Képet ad az akkori telefonhelyzetről. Igen, a két nemnormális készülék - a 9110 és a 3300 - az enyém.

Messze megelőzte tehát a korát a készülék. Nekem 2000-ben lett egy 9110-esem, az akkori westeles (WESTEL!) 200 000 forintos ár helyett valami használtat tudott az egyik kollégám (akinek egyébként 8850-ese volt, ami maga volt a csoda) Komáromban 65 000-ért. Megvettem, sosem bántam meg. Most, hogy fölnyitottam, kiderült. hogy valamilyen formában egészen 2006-ig használtam.

HARDVER

Egy 33 MHz-es 486-os AMD processzor hajtotta a telefont, aminek volt egy külső, sima "nokiás" kijelzője, és belül egy 640x200-as monokróm, plusz egy szinte teljes értékű billentyűzete. A korabeli fontos_emberes akciófilmekben is fel-felbukkant, blama volt, amikor - mint egyébként minden más akkori készülékkel kellett volna - külső kijelzővel befelé telefonáltak vele, holott ezt a Communicatorral pont fordítva lehetett. Infra és GSM volt a "hálózat" plusz kábellel is lehetett szinkronizálni a PC-vel (felhő még csak az égen volt).
Mai felhasználóként értelmezhetetlenül erős volt a készülékház, nagyon sokszor elejtettem minden következmény nélkül. Sok ilyen esés alkalmával kettényílva ért földet, ez sem végezte ki, az illusztráción látható sérelem akkor érte, amikor a zuhanás után részegen rá is léptem a sátoralakban földön rettegő Communicatorra.

SZOFTVER

Az operációs rendszer a GeOS egy forkja volt. Nagyon sok - ráadásul jól használható - funkcióval rendelkezett a tégla. A kétablakos naptár volt számomra minden idők legkedveltebb megoldása, azóta is hiányzik. Volt benne kezdetleges böngésző, de Wap (WAP, WAP!) kliens is. Az emaileket, üzeneteket nagyon jól, kényelmesen kezelte, szerethető volt. Használtam a faxot is, nem is egyszer!
Persze egy nagy csomó extrát is lehetett rávarázsolni, ha, HA!, tudott az ember szerezni 8 megabájtos MMC kártyát. Azért ez a kétezres évek elején nem volt magától értetődő, Svájcból rendeltem, talán egyik első netes rendelésem volt.
Olyan fícsöröket lehetett telepíteni, hogy az csak na, megpróbálok felidézni pár érdekeset

• ha egy adott cellához ér a készülék, akkor riasszon (mondjuk, ha elalszol a buszon)
• wav hangfájlok hozzárendelése a különböző eseményekhez (beszélt a telefon, ez akkor nagyon csajozós volt)
• óránként bemondta az időt, a programban lecseréltem a hangfájlokat, és gyerekkel mondattam végig az órákat
• rendszerbuherátorok, registry tweakek stb.
• na és persze egy csomó játék, kedvencem a mai eszközökön is elérhető Dope Wars volt

A 9110 legnagyobb gyengéje a kijelző szalagkábele volt, egy idő után megtört, és széthullott a képe. Mihelyst tehettem, beszereztem pár darab tartalékot, talán még ma is van valahol. Nagyon régen volt bekapcsolva ez a készülék, az akksi teljesen lemerült. Pár órányi reménykedős töltőn hagyást követően meglepve vettem észre, hogy a kommunikátor szekció bebootolt (korábban ezzel is hiába próbálkoztam), a telefon kijelző sajnos nem. Az, hogy elértem a régi SMS-eket, annyira felvillanyozott, hogy némi tétova képernyővillogás ellenére is felolvasást tartottam kedvesemnek a kapcsolatunk hajnalát bemutató üzenetekből. 
A képeket is nagy hirtelen készítettem, nem bízva abban, hogy a következő másodpercekben is elérhető marad a képernyőn látható információ, elég hitványak is lettek, elnézést kérek.

Amint azt korábban egy vendégposztban írtam, a valaha volt legjobb telefonomként jelölöm meg a Nokia 9110i készülékemet. Már akkor egy igazi mindenes volt, nekem munkában is segített.

Mire lenne jó ma egy 9110-es?

Hát, a hálózati funkciók szűkössége és a harmatos rendszer miatt már alig valamire. Mint később kiderült, ez lett a jövő, az okostelefonok fejlődése szárnyalt elképesztően, a 9110i pedig már a kimaxolt "obsolete" kategória.

Köszönök neki mindent! Nokia 9110i Communicator - élt 2000-2006.

Városom egyik kerékpárboltja támogatja a csapatot is, ahol tekerek, gyakran megfordulok náluk. Emlékeim szerint legalább ötször is megállított a bolt elé kitámasztott használt bringák közül egy Staiger. Azt mondanám rá, hogy trekking, de leginkább igazi mindenes kerékpárnak titulálom most. Az utolsó alkalmakkor már az árcímkét is megnéztem, 15 000 forint volt rajta. Ahogy az lenni szokott, a Staiger kezdett beleégni az agyamba, és mivel mindig is szerettem volna egy vérbeli városi/mindenes biciklit, végül beballagtam a boltba.

- Elviszem a Staigert.
- Ú, bakker, most akartuk szétbontani, csak az XT váltó meg a Parallax agyak többet érhetnek rajta, mint az eladási ár.
Mert ám a Staiger, bár ütött kopott meg rozsdás is sok helyen, de pompásan feleszerelt jószág.

• tök jó acélváz, az első villán pl. kormánytáska rögzítőszemmel
• Shimano Deore XT hátsóváltó, Deore LX elsőváltó és hajtómű - dzsuvásak de precízen működnek
• jó V-vékek, markolatváltó (amit nem túlságosan kedvelek, de működnek)
• tisztességes sárvédő, masszív csomagtartó és kitámasztó - semmi nem zörög
• elöl-hátul Parallax gyorszáras agyak, jó 622-40-es gumik

Miután mentem pár kilométert a kerékpárral, kiderült, hogy tényleg jó vásárt csináltam. Minden kosz és rozsda ellenére, a nagyon_egyben_van megkapó érzése gyorsan megérkezett. Olyan jó volna így egyben hagyni, de már megmozdult bennem a kisördög. Van egy csomó alkatrészem, mi lenne, ha tennék rá egy koskormányt egy országúti fékváltókarral, leszedném a sárvédőt, a kitámasztót meg a csomagtartót, és máris lenne egy pompás gravel bike-om!

De mindent összevetve: ez a Staiger kerékpár 15 000 forintért - BŐVEN MEGÉRTE!

Biztosan említettem már, hogy kütyütéren hidegen hagy a középszer, ha valamit szeretnék, az általában ritka, kicsi vagy nagy, van valami érdekes fícsör stb.

Ezt a kis Nokiát (valamikor 2005 körül?) már használtan vettem, mivel 2002-ben jelent meg, már akkor sem volt nagyon menő. Viszont második telefonnak egy igazi kis praktikus jószágot akartam, és a Nokia 6510 mérete azonnal megfogott.
Igazi ős-Nokia, aki harminc fölötti, az biztosan jól emlékszik ezeknek a készülékeknek a menüjére, lehetőségeire.

A kis 6510-ben a hangvezérlés(!) az infra, a GPRS, a rádió jelenthette az extrákat az előnyös méret mellett. Sajnos a rádiót nem tudtam kipróbálni, mert 2,5 collos a jack csatlakozója, és nem találtam olyat itthon. (Egyébként a jack akkoriban nem is nagyon volt elterjedt, minden gyártó a saját, gyakran még típusonként is eltérő soktűs szarait erőltette).

Persze, amikor feltúrom a vackaimat, a gyerekek megneszelik a lehetőséget, és azonnal ki akarnak próbálni mindent,  Bandi is lecsapott a kis Nokiára, és belekezdett egy Space Impact nevű játékba.

Na, de mire jó napjainkban egy Nokia 6510? 

Tök jó kis mobil, akinek a telefonálás és SMS elég, az boldog lehet vele, hiszen bőven elfér bármilyen kis zsebben, az akksi napokig űzi. Ha vérszemet kapunk, van benne naptár, to do kezelés, és ha szerzünk egy hozzávaló headsetet, még rádiózhatunk is a villamoson. Nyomhatjuk a Snake-t, azt nagyjából úgyis játszotta az egész világ.
Ha ennyi fícsör elég, akár bulifonnak is elmegy, bár ma már egy bulifon pl. nem árt, ha tud fotózni vagy alkalmas check-inre például. Ezt viszont leejthetjük. Bátran.

Az elmúlt évek alatt összegyűlt egy csomó IT cucc különböző kis dobozokban: memóriák, meghajtók, töltők stb. Ezért szívesebben csapok le egy hiányos eszközre, hiszen sokkal olcsóbb, a sok cuccból pedig pillanatok alatt életet lehelek belé.

Már nem emlékszem, hogyan kerültek a látókörömbe a T730-as Lifebookok. De valószínűleg valami használt laptopos oldalon bukkantam rá, és olvastam utána. Mivel sokoldalú eszköz, elkezdett érdekelni, aztán persze szembe jött egy jó árú, hiányos darab, leütöttem és már csöngetett is a postás. Ebben a példányban nem volt HDD, RAM, de még töltőt sem adtak, ami itt elfogadható. 

Nagyon megörültem viszont, hogy a leírtak ellenére benne volt a toll, ami egy Wacom-rendszerű eszköz, a Fujitsu Lifebook T730 ugyanis érintőképernyős. Volt otthon egy 256-os SSD, meg egy 4 gigás RAM modul a kis Acerből, töltő is került, és már röpült is fel a Windows 10 a gépre. Ráadásul ismerősként üdvözölte az alaplapot, magától aktiválódott is. Minden hardver működött, nem kellett a kijelzővel sem szívni, csak a képernyő alatti speciális vezérlőgombokba nem tudtam életet lehelni, de ezekért nem kár.

Az i5-ös processzor bőven elég még ma is bőven elég, tényleg sokoldalú eszköz. Jó a bővíthetősége, akár 2 akkumulátor vagy optikai meghajtó vagy +1 HDD is lehelyezhető az univerzális bővítőhelyen. Én egy HDD-t tettem még be, volt itthon, hát miért ne (ehhez adapter kell, azt megszívtam, nem volt tökéletes, de csak belefaragtam). Van benne 3G modem is, nem lesz kihasználva, de minden extra megdobogtatja egy vérbeli geek szívét, és ki tudja, lehet, hogy egyszer mégis jól jön.

A ventilátor elég zörgős volt benne, rendeltem az egyik kínai shopból egy másikat. Az nem zörög, Viszont süvít, amikor dolgozik a procc. 

Milyen negatívumok vannak még? Vaskos. Ez nem az a convertible, amit úgy tabletként ágyban lehet olvasgatni, látszik, hogy a műfaj egyik úttörője. Pedig milyen szellemes a kifordított állapot rögzítése!

A középső lánygyermek mindeközben rákapott, és a különböző rajzoló appokban brillíroz a tollal. Ebayeztem valami olcsó akksit is, így még kényelmesebben el tud vele bánni. Szereti, hadd vigye.

Mindent összevetve a kibelezett Fujitsu Lifebook 30 ezerért - MEGÉRTE!

Teli a piac a lassan ki is kopó Z3537F atomos windowsos táblákkal, 2in1 meg hibridekkel, az egykori netbookok egyenes ági leszármazottaival. Nem rossz irány ez, sokakat el is keserített az Intel bejelentése, miszerint kivonul ebből a szegmensből. Pedig aki együtt tud élni a nem is túl sok és nem is annyira elviselhetetlen kompromisszummal, jó megoldások ezek a kütyük. Tűrhetően mozognak, sajnos a tabletes üzemmódnak vannak korlátai, leginkább az alkalmazások kínálatát tekintve.

A rengeteg tesztből mindenki mindent megtudhatott már ezekről az eszközökről, a minimum 2 GB RAM kötelező, 32 GB tárhely alá se adjuk. Épp ilyen adottságú Toshiba Click Mini jött szembe a Jófogáson a minap, 36 ezer forintért. Még használtan is jóval többe kerülnek a Clcik Minik, a hirdetésben jelzett német kiosztású billentyűzet sem riasztott el, rá is csaptam a cuccra.

Nekem van egy vonzódásom a Toshiba kislaptopok iránt, erről később, a Librettókról szóló posztokban. A Click Mini kisebb, mint általában a kis 2in1 eszközök, 9 collos mindössze. Nagyon kicsi, nagyon mobil. Zord telesítménytesztek helyett a benyomásaim:

- Billentyűzet. Elég szar, zörgős, zötyögős, a mérete viszont rendben van. Szigetes, és gépeléskor szerintem nem csak a billentyű mozog, hanem vele az alatta lévő lemez is, ez elég gáz. A német kiosztást azonnal lematricáztam, de: nincs nulla bázz! Ez eléggé frusztrált, csak kell számokkal bánnia az embernek. Jobb megoldás híján kiosztásváltás van számok írásakor. Amúgy stabilan be lehet pattintani a táblát a billentyűzetbe.

- Touchpad. Nem volna ez rossz, csak túl pici. Az ujj könnyen leszalad róla, az idegesítő. Lehet(ne) vele kétujjas görgetést meg kétujjas jobclicket is, de a Win10 (nulla!) frissítés után a görgetés kimúlt.

- Tárhely. 32 giga eMMC, szokás szerint, microSD az alapgépen, és tádám, pluszban normál SD a billentyűzetes dokkolóban. Nekem így egy gyors 64 gigás microSD van a táblában, erre állítottam az összes Win10 tárhely extrát, és itt tartom az OneDrive fájllokat is, mert ezt nem csatolom le. A billentyűzetben van egy 128-as microSD adapterrel, amin lecsatolható cuccok vannak: filmek, zenék, ilyesmik.
Ám a kártyák kilógnak, ez gáz. A tábla microSD.je nem nagyon, de ahhoz eléggé, hogy a táskában benyomódjon, és kioldjon. A dokk SD-je jobban kilógott, de van ám nekem egy MacBook Airbe szánt adptaerem, kipróbáltam. Hát bakker, ez jódarabig ott marad.

- Kijelző. 1920x1200 9 collon, maradhat? Szerintem sok is ez, főleg, ha már játszik az olvasószemüveg. Van még micro HDMI is, ha monitorra akarjuk kötni.

- Akkumulátor. Ebből kettő is van! Egy kisebb a táblában és egy nagyobb a dokkban. Ezzel elég szépen el lehet lenni azért. Először a dokkot meríti, aztán jön a táblagép akksija.

Konklúzió

Újan biztosan nem vettem volna, de szerettem volna egy kis hordozható windowsos eszközt, és a kis Toshiba Click Mini egész jó megfejtés. Nagyon pici, az Atom az alapfeladatokra elég, akkuidő van. 36 ezerért - MEGÉRTE!